Hogyan választja valaki élethivatásául az úszósportot, melyet több, mint négy évtizede alázattal, elkötelezettséggel szolgál? Az oktatóként, edzőként, szakosztályi-, szövetségi-, regionális sportvezetőként, versenyrendezőként is maradandót alkotó Hölcz Péterrel készült interjúnkból megkapjuk az egyértelmű választ.

A miskolci Hölcz Péter általános iskolásként, a DVTK kajak-kenu szakosztályában, a későbbi mesteredző, Farkas Zoltán kezei alatt került testközelbe a vízzel. 1974-ben, még gimnazistaként, nyári munkásként találta magát először „hivatalosan” a medence partján, amikor is vízőrként dolgozott a Diósgyőri-strandon. Néhány évvel később, sorkatonai szolgálatából történt leszerelését követően meg kellett válnia addigi munkahelyétől, a Miskolci Galériától.

• Hogy vezetett az útja a galériától ismét az uszodák környékére?
• Kiss Ferenc úszómesterrel 1974-től, a vízőrségtől datálódott a kapcsolatunk. 1981. tavaszán összefutottam vele, akkor mondta, hogy az Erzsébet fürdőbe keresnek úszómestert. Nem sokkal ezután találkoztam a városban a szintén a nyári munka során megismert Delneki Miklóssal, a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat fürdő-osztály vezetőjével, aki behívatott magához és segítségéről biztosított. Ebben bizonyára annak is szerepe volt, hogy fiatal koruktól ismerte a szüleimet. Miklós bácsi közreműködésével, akitől az évek során sokat tanulhattam, 1981. május 12-én megkezdtem főállású, immár 8 órás ténykedésemet az Erzsébet Fürdőben. A kollégák, közülük is leginkább Kis József pallérozásának köszönhetően, pár hónap múlva belevághattam az úszásoktatásba. Az évek során megszereztem a segédedzői, az edzői képesítést, majd a Testnevelési Egyetemen a szakedzői diplomát is.
• Annak bizonyságára, hogy szépen lépdelt előre a szakmai grádicson, hamar „elcsábították” egy sportegyesülethez…
• 1984. januárjában kezdtem úszóedzőként, a Miskolci Vasutas Sport Clubban. 1986. januárjában az MVSC és a DVTK úszószakosztálya fuzionált, így jött létre jogutódként a Miskolci Vízművek SC. Itt folytattuk a munkát, a DVTK-s Fridrich Lászlóval és Fázold Henrikkel, és természetesen a már említett Kis Józseffel, akikkel egyesítettük tudásunkat, és becsülettel dolgoztunk tovább a miskolci úszósportért.
• Mikor és hogyan kezdődött sportvezetői, és versenyrendezői munkássága?
• A pályafutásom elején nagyon sok támogatást kaptam dr. Bitskey Zoltántól, az akkori megyei úszó szövetség elnökétől. Halála után, 1988-ban felkértek arra, hogy legyek én a B.-A.-Z. Megyei Úszó Szövetség főtitkára, melyet a tisztújító közgyűlésen megerősítettek a tagok. Még abban az évben, ősszel útjára indítottuk a Bitskey Zoltán Emlékversenyt, mely a városi szakosztályok részvételével kezdődött, majd megyei, 2-3 év múlva pedig nemzetközi jelleget öltött. Akkoriban előfordult, hogy egyik nap Miskolcon, másik nap Kassán voltak a versenyek. Ezt a ma is népszerű erőpróbát mintegy 15 évvel később kibővítettük a Testvérvárosok Kupával.
• Van kedvenc története ezekről a versenyekről?
• Rengeteg ilyen történet van, de példaként,ezúttal egyik Testvérvárosok Kupája versenyünkre emlékeznék vissza. A 2000-es évek elején az angliai Corby is testvérvárosa volt Miskolcnak és nagy örömünkre elfogadták meghívásunkat erre anemzetközi viadalra. Abban az időben a brit szülőket nagyon nehéz volt meggyőzni, hogy engedjék el hozzánk gyermekeiket, hiszen Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja. Az itt tapasztaltak alapján sikerült őket meggyőznünk, hogy Magyarország, Miskolc Európában van és nem csak a térkép szerint! A Tiszai-pályaudvaron megtörtént búcsúzáskor a küldöttséget vezető alpolgármester úgy köszönt el tőlünk, hogy Miskolcnak hat nagykövete megy most vissza Corbyba! Büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat, akik közreműködtek a versenyek életre hívásában, hogy Corby mellett eddig Csehországból Prága, Finnországból Tampere, Lengyelországból Katowice, Krakkó,Erdélyből Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyvárad, Jugoszláviából Zenta, Kikinda, Németországból Berlin, Stralsund, Franciaországból Corbieres, Szlovákiából Kassa, Eperjes, Homonna, Poprád, Ukrajnából Kiev és Ungvár sportolóit is fogadhattuk Miskolcon. Igazán nem dicsekvésnek szánom, de eddig – egy összeszokott csapatot vezetve – több, mint 200 versenyt rendeztem. 2010-2019. között évente egy-egy országos bajnokság is szerepelt a programunkban.
• Az elmúlt négy évtizedben megszakítás nélkül folytatja edzői tevékenységét is. Erről a területről mire emlékszik vissza legszívesebben?
• A későbbi ifjúsági Európa-bajnok, felnőtt Eb-érmes, háromszoros olimpikon Kerékjártó Tamást Hídvégi Attila kollégám, barátom tanította meg a sportág alapjaira. Az úszóberkekben „Karika” becenéven ismert tehetség nálam volt először országos bajnok, majd a feladásos rendszerből adódóan 1991-92-ben Fázold Henrikhez került, akinek köszönhetően kiteljesedett a pályafutása és sikert-sikerre halmozott. További tanítványaim közül kiemelném a majdani olimpikon Kádas Vivient, valamint Lavotha Oszkárt is, aki junior Eb 5. és junior világbajnoki 6. helyet harcolt ki. Aktív éveinek túlnyomó többségében nálam úszott Goralszki László, aki országos ranglistavezető és korosztályos magyar bajnok is volt. Úgy szintén nálam tanult úszni a korosztályos országos bajnok Esztián Petra is. Az eredményeknél sokkal többet jelent nekem, hogy az elmúlt négy évtizedben hány fiatalt tanítottam meg úszni, akik a saját gyermekeit, sőt már unokáit is hozzám hozták, hozzák oktatásra. Felemelő érzés számomra, hogy az utcán szembe jönnek velem mosolygós arcú fiatalok, akiket én oktattam. Látszik rajtuk, hogy ma is rendben van az egészségük és kiegyensúlyozottak.
• A sportszakma gyakorlása közben másoddiplomát szerzett, „vállalkozás és marketing a bel- és külpiacon szakközgazdász” lett. Munkája során milyen hasznát vette ennek a tudásnak?
• Több területen is hasznomra vált ez a tudás, így például a versenyek, edzőtáborok előkészítésénél, a költségvetések tervezésénél, támogatók felkutatásánál, szerződések megalkotásánál. Korábban tagja voltam a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnökségének, 2017. szeptemberétől pedig a MÚSZ Észak-Magyarországi régió vezetőjeként támogatom a régió „Jövő Bajnokait”. A magyar állam által finanszírozott „Úszó Nemzet Programban” a MÚSZ vezetése koordinátori szerepben számít rám. Kezdeményezésem alapján Tokaj is a tesztvárosok között szerepel. Bízom benne, hogy – a pandémia okozta halasztás után – ősszel a tokaji és vonzáskörzetéhez tartozó iskolák tanulóival elkezdhetjük az úszásoktatást. Ezek a pozíciók komoly szervezettséget igényelnek, melyet az említett diploma megszerzése nagyban megkönnyít számomra.
• A XXI. század elején újabb mérföldkőhöz érkezett az élete. Hogyan alakult akkor és azóta a  pályafutása?
• 2002-ben Fuhrmann Géza alapító igazgatónak köszönhetően átkerültem főállású edzőnek a Miskolci Sportiskolába. Géza közreműködéséből és sport szeretetéből adódóan számtalan új lehetőség nyílt meg az úszósport számára. Ez a hihetetlen fejlődés nem valósulhatott volna meg az Ő támogatása és hite nélkül. Én személy szerint is sokat köszönhetek neki, sok más mellett példát mutatott nekem a sport tiszteletéből, büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek.  A Sportiskolában azóta is vezetem az úszószakosztályt, összefogom az edzők és oktatók munkáját, valamint az események szervezéséből is kiveszem a részem, mint versenyigazgató. Az intézmény jelenlegi vezetőjének, Illyés Miklósnak sport iránti megszállottsága és a versenysportból hozott eltökéltsége is nagymértékben segíti a munkámat, hozzájárul közös sikereinkhez. A kötelező úszásoktatás szervezése is a feladataim közé tartozik, melyet először a ’90-es években gyakoroltam, majd 2009-től a mai napig is végzek. A Kemény Dénes Városi Sportuszoda átadása után Miskolcon és vonzáskörzetében közel 100 általános iskolával és közel 30 óvodával tartom a rendszeres munkakapcsolatot. Kezdetektől magaménak érzem azt a Kis József barátom által megfogalmazott filozófiát, mely szerint ezt a szakmát, az úszásoktatást, az edzést csak emberként, nagy odafigyeléssel, lelkiismeretesen, a sportág iránti alázattal szabad gyakorolni. Nagy örömet jelent számomra, hogy ilyen hosszú ideje azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Megtisztelő számomra, hogy több kollégámmal hosszú évtizedek óta együtt dolgozhatom. A jövőben is lesz feladatunk bőven, melynek célja a miskolci és a regionális úszósport további fejlődése. S, hogy miért? Mert mindannyian élethivatásként tekintünk erre a sportra, számunka ez egy küldetés.